Rengeteg keserves és örvendetes tapasztalatot is szereztünk az elmúlt évek magyarországi naperőmű boomja során, amióta alállomás építő cégből eljutottunk odáig, hogy az ország legnagyobb egybefüggő naperőmű projektjénél, a mezőcsátinál, is fontos munkákat végeztünk el – osztotta meg a tanulságokat a Portfolio-nak adott nagyinterjúban Németh Csaba. A Forest-Vill Kft. ügyvezetőjével a további magyarországi naperőmű-építési kilátásokról, a velük járó villamosenergia rendszerbeli kihívásokról, a különféle okos, digitális megoldásokról, a szakképzett munkaerő hiányáról és a pótlására tett erőfeszítések irányairól is beszélgettünk. Szóba került az is, hogy a nagy külföldi ipari cégek magyarországi betelepülése miatt is szükségessé váló hálózatfejlesztések milyen komoly üzleti kilátásokat vetítenek előre a következő évekre, amely mellett a nemzetközi, közel-keleti piacra belépés eddigi eredményeit is megosztotta velünk a szakember.
Portfolio: Nemrég Kiskunhalason egy 50 MW-os, vagyis igen jelentős méretű naperőmű kivitelezésének értek a végére. Hogy jutottak idáig, hiszen 2015-ben alállomásokat építő cégként kezdték?
Németh Csaba: A magyarországi naperőmű-fejlesztési boom volt a cégünk életében az a nagy ugrás, amivel ki tudtunk lépni az alállomás-építési tevékenységen túl egy új növekedési pályára. Az alállomás-építés nagyon speciális szakértelmet igényel, amire növekvő igény van, ugyanakkor a növekedési lehetőségeket erőteljesen korlátozza, hogy a villamosenergia-hálózat fejlesztési, illetve a szabályozói keretek miatt ez a tevékenység nagyon függ az áramszolgáltatók megrendeléseitől.
Tudatosan kerestek olyan lábat, ami nem jelent ekkora kitettséget?
Igen, én az iparból érkeztem és a tulajdonosok azt kérték tőlem, hogy próbáljak egy olyan üzletágat építeni, ami ellensúlyozni tudja ezt a függőséget. Elsőként az iparvállalatok irányába nyitottunk, például a Moltól kaptunk jelentős megrendeléseket, aztán jött a szolár boom, így kialakítottunk egy csapatot, ami ezen a területen kivitelezéssel foglalkozik. Kezdetben csak 2-3 kisebb projektet vittünk, aztán eljutottunk oda, hogy 50 megawattos parkok építését is képesek vagyunk végrehajtani, túlnyomórészt saját csapattal.
Ennyire nőtt a létszám?
Az igazán nagy méretű naperőmű parkok építésénél még előfordul, hogy olyan mennyiségű embert kell mozgatni, hogy alvállalkozókat is bevonunk, de az alállomás-építést, távvezeték-építést tudjuk akár 100 százalékban saját állománnyal végezni. Mára olyan dimenziókba jutottunk, hogy a kapacitásainkhoz igazodva, lépcsőzetesen tudjuk csak vállalni a munkákat, hiszen a kiviteli tervezést is mi végezzük, így tehát a tervezéstől a kivitelezésig, akár az üzemeltetésig végig kell gondolnunk a kapacitásainkat és a projektek ütemezését.
Van az 50 MW-osnál is nagyobb projekt, amit a cég kivitelez?
A most futó projektjeink közül a legnagyobb Mezőcsáton egy 250 MW-os naperőmű park, amihez tartozik egy 220/120-as transzformátorállomás, 300 MVA-es kapacitással. Ez az ország legnagyobb egybefüggő naperőmű projektje. Itt mi végeztük az alállomás teljes építését, illetve az 5 db 50 MW-os projektből az egyiket mi építettük fel. A múlt évünket és az ideit eléggé meghatározta ez, mert sok feladattal járt. Rövidesen befejeződik az összes feladat a minapi hivatalos átadás után, hiszen ez a projekt már egy hónapja termel a hálózatra, a próbaüzemek lefutottak, már csak az utolsó simításokat végezzük a rendszeren.
Milyen tapasztalatokat emelne ki az elmúlt évek nagy magyarországi naperőmű építései alapján?
Tervezőként talán az a legfurcsább, hogy Magyarországon sok esetben még mindig nem sikerül megfelelően megtervezni stratégiai szinten a nagy építkezéseket. Ez azt jelenti, hogy a magyar emberek nyáron szeretnek tervezni és télen kivitelezni, ami a megvalósítás oldaláról rengeteg nehézséggel jár együtt, több esetben szereztünk erről keserves tapasztalatokat az elmúlt években.
Emellett az is fontos tapasztalat, hogy az ilyen nagy naperőmű projektek nagyon komoly finanszírozási igénnyel rendelkeznek, és a magyar banki környezet még nem annyira rugalmas, hogy a csúszás minden esetben elkerülhető legyen. Így az itt-ott összeszedett csúszások miatt végül nem egy esetben oda jutunk, hogy a kivitelezésre szánt, jó időjárás mellett végrehajtandó munkák belecsúsznak a télbe. Tehát még mindig van mit tanulnunk nekünk is, és a beruházóknak is.
Annyi napelempark van, nem alakultak még ki a szabványok, a rutinok?
Sokan azt gondolják, hogy a naperőművek építése nem különösebben bonyolult folyamat, hiszen csak leüt az ember egy cölöpöt, rátesz egy panelt, és már kész is van. Aztán amikor szembesül az ember azzal, hogy a gyakorlatban mit jelent egy nagy naperőműpark építéséhez szükséges napelempanelek megrendelése Kínából, illetve milyen logisztikai követelménye van annak, hogy a panelek és minden egyéb részegység egyszerre érkezzen a projekt helyszínére, ahol a kivitelezői csapat már ugrásra készen várja, hogy nekiláthasson az összeszerelésnek, akkor rájön, hogy bizony ennek a műfajnak is komoly tudásigénye van.
Az elmúlt évek magyarországi naperőmű boomját időnként fékezte a Kínából várt panelek hiánya. Mostanában mit tapasztalnak a szállítási láncok terén?
A Covid időszakához képest ég és föld a különbség, de a járvány előtti időszakot jellemző olajozott működést még mindig nem értük el.
Ezt az is jelzi, hogy jelenleg még minden multi beszállító benne hagyja a szállítási szerződéseiben a Covid klauzulát, azaz tud arra hivatkozni, hogy ha valami történik, akkor nem fog tudni határidőre szállítani. Ez a klauzula egy olyan cégnek, mint mi, nagyon komoly kockázatot jelent, hiszen a gyártó valójában nem tud egy olyan fix határidőt mondani, amit a mi megrendelőink viszont kötbérterhesen elvárnak tőlünk.
Ha már a kockázatoknál járunk, hogyan látja a magyar iparfejlesztési folyamatot, és az ezzel járó hatalmas többlet energiaigényt, illetve a hálózatfejlesztési kihívásokat?
Valóban számos nagy ipari beruházás érkezett és érkezik az országba, amelyek kivitelezése nem jelent gondot, mert megvan a megfelelő tudás ezeknek a gyáraknak a felépítéséhez.
Az az energia viszont, ami ezeknek a gyáraknak a majdani folyamatos üzemeléséhez szükséges, komoly kihívást fog jelenteni.
Paks II. építése sajnos elhúzódik, így jobb híján napenergiával igyekszünk pótolni a szükséges áramtermelési kapacitásokat, miközben meglátásom szerint a napenergia terén már nagyon közel állunk a pillanatnyi határainkhoz.
Nem bírja a vezetékrendszer?
Igen, valóban arra gondolok, hogy a Mavir kiszabályozási mechanizmusai elérték a határaikat, tehát a naperőművek termelése csak a szabályozói kapacitások fejlesztésével együtt növelhető már. Ezt az is jelzi, hogy kiírtak két gázturbinás tendert összesen három gáztüzelésű erőmű felépítéséhez a kiszabályozási lehetőségek fokozása érdekében. Legalább ilyen fontos, hogy az energiatárolás terén is indulnak pályázatok, ez nagyobb projektek létrejöttét fogja segíteni. A Mavirnak is lesz több nagy méretű projektje, amelyeken mi magunk is részt szeretnénk venni, és ennek érdekében igyekszünk felmérni a hazai és a nemzetközi piacot is. Nemrég még Kínába, egy sanghaji kiállításra is ellátogattunk azzal a céllal, hogy tájékozódjunk, kik a legjelentősebb számításba jövő versenyzők ebben a témában.
A tárolási technológiákkal nem lehetne még javítani a napenergia-kapacitásokon?
A lakossági energiatárolási irányban egyelőre komoly nehézségek látszanak, mert ma még túl drága az energiatárolás technológiája. Így például ma még a családi házunkra nem tudjuk feltenni úgy a napelemeket, illetve a hozzá tartozó energiatárolót, hogy a szabályozási, támogatási rendszer elősegítse a saját célra történő energiatermelést és tárolást. Ez egy kicsit még várat magára. Valószínűleg a nagy energiatároló rendszerek telepítésével és rendszerbe illesztésével kezdünk, és várhatóan ezt követően 1-2 éven belül „szállhat fel a fehér füst”, és derülhet ki, hogy mi az irány, milyen szabályozói eszközök segíthetik az energiatároló berendezések szélesebb körű elterjedését.
Mit jelent ez a számok nyelvén?
Mind a miniszteri, mind a Mavir-tájékoztatókon elhangzott, hogy a naperőművi kapacitásokat tovább szeretnénk bővíteni 10-12 gigawattra.
A 10 gigawatt valószínűleg a kiszabályozás fejlesztésével, a csúcsidőszakra vonatkozó áramexport fokozásával, illetve az említett gázturbinás és energiatárolási fejlesztésekkel még elérhető, de a 12 gigawatt eléréséhez további fejlesztésekre, vegy megoldásokra lesz várhatóan szükség.
És akkor még nem is beszéltünk a szélenergiáról. Amennyiben az ugyancsak időjárásfüggő szélerőművek építése újra megkezdődhet Magyarországon, akkor valószínűleg még további kiszabályozási és tárolási kapacitásokra lesz szükség.
Ha ez a naperőmű építési boom tetőzik, majd lecseng, mi lehet a következő nagy dobás az energetikai piacon?
Azért elérni a 10 gigawattot még igen jelentős munka. A Mavir próbálja ezt úgy finomhangolni, hogy az igény ne egyszerre zúduljon rá a villamosenergia-hálózatra, ezért többféle megoldáshoz folyamodott, hogy ezek a projektek lassan, fokozatosan épüljenek be. Például nemrég elrendelték, hogy letétet tegyenek le a csatlakozást tervező projektek beruházói, de
kiderült, hogy majdnem mindenki letette ezt, azaz szinte senkit sem tántorított el a fejlesztések elindításától. Így tehát a tervezett naperőmű beruházások nem fognak leállni, de a Mavirnak sikerült egy kis időt nyernie.
Ez azért jó nekünk is, mert ennek a 10 gigawattnyi naperőmű kapacitásnak a befogadására a magyar hálózat nem volt készen.
És a digitalizáció itt nem segít?
De, természetesen. A probléma átmeneti orvoslásában az újonnan megjelent szoftveres, digitális megoldások is nagyon sokat segítettek. Ezek nagyon jók, sok dolgot megoldottunk velük, például elkezdtük szó szerint abba az irányba terelni az áramot, ahol a legnagyobb fogyasztói igények jelentkeznek. Ilyen technológiai megoldásokról 10 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk. Akkor az energetikusok azt mondták, hogy ha 200 megawatt megújuló erőműi kapacitást rákapcsolunk a centralizált, nagy központi erőművekre felépült hálózatra, akkor összeomlik a teljes hálózat, ma már tudjuk ez nem így van.
Ennél már sokkal előrébb tartunk…
Azóta 4 gigawatt fölé szaladtunk a megújuló erőművi kapacitásokban, és még mindig biztonságosan működik az országos villamosenergia- hálózat. Ez azzal magyarázható, hogy az energetikusok nem voltak felkészülve arra, hogy a digitalizáció ilyen mértékben fejlődhet. Ez azóta sem állt meg, emellett persze a „vasat”, azaz a vezetékeket is cserélni kell, és rengeteg új megoldás is van ezen, például ma már intelligens távvezetéket is telepítünk, amelyek a smart technológiának köszönhetően a korábbinál nagyobb mennyiségű áramot képesek szállítani.
Hogyan tud okos lenni a távvezeték?
Van a Mavirnál olyan futó projektünk, ahol nálunk „forró sodronynak” nevezett, szénszálas magú fázisvezető sodronyokat feszítünk ki, aminek az áramátvitele nagyságrendekkel (3-4 szeres) nagyobb, mint a mostani, mert a szénszál fenntartja a sodronyt nagyobb hőmérsékleten is abban a magasságban, ahol kell. De van számos digitális megoldás is, például hőmérséklet-mérés, így, ha emelkedik a hőmérséklet, akkor adott területen az áramot át lehet terelni másik irányba. Ezek a megoldások még 5 éve sem voltak elérhetőek a piacon, ma pedig napi szinten telepítjük és használjuk őket.
Nem lehetne akkor mindenhol ilyen vezetéket használni?
Ha az összes távvezetéki sodronyt le kellene cserélnünk, többszörös kapacitást tudnánk elérni, de ez nyilván nem tud egy nap alatt megtörténni, hiszen a mostani magyarországi távvezeték-hálózat kiépítése több évtizedet vett anno igénybe. Az a 4-5 cég, amelyik távvezeték-építésre képes Magyarországon, nagyon hosszú idő alatt tudná ezt végrehajtani, hosszú években mérhető csak a feladat nagyságrendje.
Négy-öt cégről beszélt, a hálózatfejlesztési feladatok viszont hatalmasak, de közben a munkaerőhiány korlátot jelent. Milyen üzleti kilátásokat jelent mindez Önöknek?
Csináltunk erről egy elemzést, és azt is néztük, hogy ennek milyen humánerőforrás igénye van. Az a munka, amit a kapacitásbővítéssel, alállomás- bővítéssel, illetve a távvezetéki bővítéssel csupán magyar viszonylatban el kell végezni, azt mutatja, hogy a piaci potenciál 2-3-szoros a jelenlegi üzemmérethez képest. Ez azt jelenti, hogy minden cégnek, 2-3-szorosára kellene növekednie az elkövetkező években, ha nem akar piaci részesedést veszteni.
Látva az energetikai képzés helyzetét, ez nagyon nehéz feladat lesz. A hajó már elindult, és a cégek vagy felugranak rá, vagy a hajó elmegy, és a lehetőségek elillannak.
Külföldi cégek bevonása segíthet oldani ezt a szorító helyzetet?
Külföldi szakcégek bevonásával sem lehet érdemben számolni, mert Közép-Kelet-Európa országaiban mindenhol hasonló a helyzet. Így tehát csak akkor lehet átcsábítani vállalkozásokat, vagy képzett munkaerőt, ha a magyar környezet vonzóbb anyagi feltételeket kínál. Egy euróban dolgozó szlovák csapatot egy-két kis projektre akár még ide is tudunk csábítani, de nagyobb volumenű munkák esetében nem tudunk annyival jobb ajánlatot adni, amivel versenyképesek lehetünk. Ez a környezet nem nagyon nyitott arra, hogy külföldről idejöjjenek dolgozni. Úgyhogy marad az, hogy saját létszám növelésével, illetve az alvállalkozói láncok fejlesztésével operálunk.
A házon belüli folyamatok jobb megszervezése nem segít?
De segíthet, így mi is elindítottuk egy építész szakmai csapat építését, illetve míg a távvezetékek építését eddig kiadtuk alvállalkozónak, mostanra egy saját csapatot hoztunk létre itt is. Értelemszerűen úgy kell vállalkoznunk, hogy külön van a tervezés és a kivitelezés, így tehát itt is bejön a kivitelezés építészeti lába, illetve a technológiai lábat is szét kellett szednünk. A most futó projektjeinknél gondosan ügyeltünk arra, hogy csak egymásra épülő munkákat vállaljunk el, hogy folyamatosan tudjuk biztosítani az állományunknak a munkát.
Hogyan lehetne javítani az oktatás, az utánpótlás helyzetén?
Az előző munkahelyemen és itt is megpróbáltuk a végzős mérnököknek megmutatni magunkat, támogatni ezeket a képzéseket, illetve állandó együttműködéseket létrehozni az egyetemekkel. De arra jöttünk rá, hogy itt már kevesek vagyunk, sokkal több a képzett felsőoktatási hallgatókra vadászó cég, mint a fóka, azaz potenciális munkavállaló.
Akkor hogyan oldják meg ezt az eszkimók?
Jó mintának tudnám említeni a Schneider Electricet, amely Szerbiában, az újvidéki egyetemi kampuszon, a felsőoktatási intézmény által indított Scada fejlesztésnek köszönhetően több mint 1500 informatikai és energetikai szakos végzős egyetemistának tudott gyakorlati képzési lehetőséget biztosítani. Ezeknek a fiataloknak a jelentős része pedig a diplomaszerzést követően is a Schneidernél folytatta a pályáját, hogy ott kamatoztassa a megszerzett tudását. Sajnos nálunk sokkal rosszabb a helyzet, valami miatt egyszerűen nem kellően attraktív az energetikai szakma Magyarországon, és ahhoz, hogy ezt vonzóvá tegyük, önmagában kevés az egyetemi jelenlét. Nagy különbség az is, hogy miközben Újvidéken a nemek aránya teljesen kiegyenlített, addig idehaza alig éri el a 10 százalékot a női hallgatók aránya. Ezzel kellene valamit kezdenünk, és valószínűleg már az általános iskoláktól közösen kell dolgoznunk. Ebből a megfontolásból a közelmúltban elkezdtünk egy kooperációt a szakközépiskolákkal, és két szakot választottunk ki támogatásra.
Az egyik a hálózati villanyszerelők képzése, ők azok a szakemberek, akik a távvezetéki oszlopokat építik ki. Az első évfolyamban három fiatal volt, ami bántóan kevés, ezért most próbálunk egy nagyobb kontingenst összeállítani. A másik szakma, amivel próbálunk elindulni: a berendezésgyártás.
A fiatalok mellett az idősebbekre is gondolni kell. Ilyen értelemben milyen kihívásaik vannak?
A Molnál a Dunai Finomítóban mi végezzük az üzemeltetést egy 80 fős csapattal, és ez az állomány is közeledik a nyugdíjkorhatárhoz. Próbálunk fiatalokat bevonzani, olyan jellegű képzéseket összerakni, amit ilyen területen tudnánk használni. Azt várjuk ettől, hogy ha több fiatal látja szakközépiskolai szinten, hogy mit is takar ez a szakma, akkor többen jutnak el az egyetemre is. Ez máshogyan nem megy.
Sajnos nukleáris erőműi mérnökök képzése sem olyan mértékben folyik Magyarországon, melyre szükség lenne, így muszáj együttműködnünk a környező országokkal: Csehországgal, Szlovákiával, ahol még van ilyen irányú képzés, és ők építettek is már atomerőművet. Csakhogy például az a 200-300 mérnök, akikre a Paks II. építéséhez és üzemeltetéséhez szükség van, egyáltalán nincs benne jelenleg a rendszerben.
A régión kívül másfelé is mennek?
Sikeresen indítottunk el egy közel-keleti projektet a közelmúltban: Kuvait, Irak és Szaúd-Arábia célterületekkel, ezért egy új irodát is szeretnénk létrehozni a régióban.
Ott próbálunk alállomás-karbantartási, illetve rekonstrukciós projekteket sikerre vinni. Ez egy elég hosszú sztori, két éve dolgozunk rajta, de most már kezdenek beérni az erőfeszítéseink: idén meglesz az a piaci áttörés, amit szeretnénk elérni. Erre a projektre nagyon szeretnénk fiatalokat bevonzani: hiszen ez külföldi munka, vonzó környezet, és rengeteg lehetőség. A nagyságrendek pedig egészen mások, mint amit idehaza megszokhat az ember, köszönhetően a régióra jellemző elképesztő fejlődésre és városiasodásra. Utóbbira jó példa, hogy Szaúd-Arábiában most négynaponta átadnak egy nagyfeszültségű alállomást, miközben Magyarországon voltak olyan évek, amikor összesen csak három épült.
A fentiek és a 2022-es üzleti beszámoló gyors növekedést jelző számai azt mutatják, hogy lendületben van a cég. Mire számít a következő években?
Ezt a dinamikus növekedést úgy tudjuk elérni, hogy megpróbálunk minden üzletágunkat azonos alapokra helyezni. Az alapműködésünk az alállomás-építés volt, ez volt a legsikeresebb. Megpróbáltuk az összes olyan üzleti lábnak kellő időben letenni az alapjait, amely kapcsán azt látjuk, hogy már az adott pillanatban, vagy két évre előre gondolkodva is komoly üzleti sikert eredményezhetnek. Így kezdtük a nagyfeszültségű távvezetéki csapattal is, hiszen amikor ide érkeztem, egyetlen ember volt ezen a szakterületen, most meg egy 25-30 fős egységgel dolgozunk, és az ország két területén tudunk egyszerre gépekkel nagyfeszültségű távvezetéket építeni.
Gondolom, itt kiemelten fontos a kapacitások tervezése.
A fejlődés kapcsán az idő és a tervezés is kiemelt jelentőségű, hiszen manapság egy teherautó beszerzése is áltagosan 14 hónapot vesz igénybe. Ha pedig távvezetéket szeretnék építeni, ahhoz kell egy darus teherautó, egy húzógép, amelyek beszerzése ennél is több időt vesz igénybe. Így például, ha megnyerünk egy megrendelést, amelynek részeként egy sodronyt be szeretnék húzni egy speciális géppel 2024-ben, akkor az azt jelenti, hogy a munka elvégzéséhez szükséges eszközöket már tavaly meg kellett vennünk, ellenkező esetben nem fogunk tudni határidőre teljesíteni.
Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a gépparkunk fejlesztésével előre menekültünk, és már évekkel ezelőtt elkezdtük a beszerzéseket, lépésről lépésre haladva, az anyagi lehetőségeink függvényében.
Ez a stratégiai gondolkodás kiterjeszthető minden üzletágukban?
Ugyanezt a szemléletet próbáljuk átültetni a gyakorlatba az energiatárolás terén is. Fél évvel ezelőtt kezdtünk el komolyabban foglalkozni az energiatárolási megoldásokkal, felállítva egy mérnöki csapatot azzal a céllal, hogy egyáltalán megértsük, milyen piaci bővülésre számíthatunk, és milyen technológiai feltételek szükségesek ahhoz, hogy ki tudjuk aknázni időben a megnyíló lehetőségeket. Megpróbálunk előre gondolkodni, kitalálni, hogy merre haladhat ez a világ, és felkészülni arra, hogy ha tényleg lendületet vesz az energiatárolási piac, akkor ott legyünk időben a megfelelő eszközökkel és szakemberekkel.
Képek forrása: Kaiser Ákos, Portfolio
Az eredeti cikk a Portfolio.hu oldalon olvasható.
